Lejla könnyes szemmel lépte át a szervezet kapuit.Félelmet, szenvedést és energiát érzett ami egyre inkább fokozódott.
-Mindennek úgy kell történnie ahogy történik.-szolt hozzá Jade aki szülei elválasztása után taxival kísérte őt az intézménybe.Még az épphogy 7 éves lányt kicsit se nyugtatott meg kísérője szava. Lejla visszagondolt arra, hogy mit mondtak szülei mielőtt átvette volna Jade a lány vezetését Tudjuk, hogy nem tudod mi fog történni..még mi se igazán azt viszont biztosan, hogy jobb helyed lesz mint itt.Majd ők többet adnak nálunk.A lány csak arra tudott gondolni, hogy neki nem kell több náluk,inkább éhezik, járkál szakadt ruhába,alszik az utcán a kukák mögött a patkányokkal,csak hadd maradjon a szüleivel élete végéig.Ám ez a szép kis álom lassacskán szertefoszlott.Miközben haladtak az iskola felé a kislány tüdeje majd' kiszakadt a sírástól.
Egy magas morcos arcú férfi közeledett feléjük, miközben egyre hevesebben haladtak a bejárat felé. Semmi ajtó, semmi ablak csak egy égig érő vas fal takarta el látóterüket.Jade megállt mielőtt a magas fickóba nem ütköztek.
-Üdvözöllek titeket a ETTAI területén.-ezzel ránézett a lányra és folytatta-te kövess engem!Jade maga meg tudja mi a dolga-ezzel hátat fordított nekik és elindult az ellenkező irányba.
A magas férfi vonszolva húzta maga után a lányt aki a félelemtől az arcán könnyeket eresztett amely lassacskán végig csordogált a már izgalomtól kipiroslott arcán.Aprócska lábain bicegve figyelte ahogy az öltönyös férfi előhúz a zsebéből egy kártyát.
-Talán ez egy amolyan kulcs lehet-gondolta magában.
Azán valami felkeltette a figyelmét miközben haladtak a penésztől bűzölgő vasfalak között.Olyan volt mint egy labirintus.
-Most aztán jól megkaptad!-a lány előszőr azt hitte, hogy a hang kívülről jön.De...ez nem igazán így történt.Csak fülelt-fülelt de nem halott semmit.De pár perc elteltével megint megszólalt valami a kis buksijában.Egy fiú hang.
-Anya!Vigyetek haza!
Miközben a fiú 2×-ra is megszólalt, a magas férfi kinyitott egy ajtót ahol két asztal hosszába összetolva foglalta a helyet a téglalap alakú szobában. Az asztal körül székek voltak, amiket nők és férfiak egyaránt kitöltöttek/töltöttek ki.Az asztalfőn (a szoba másik végén) egy nő ült kedves, bájos mosollyal.Szőke haja a feje tetejére kontyba fogva ékeskedett .Mellette jobb oldalon egy morcos arcú férfi.Kopasz volt.Sugárzott belőle az utálat és az unalom. Vele szembe egy ducibb szemüveges nőcske ült.Szeme alatti karikákban pihent az idő múlása körülbelül 45-50 éves lehetett.Ezt a szobát is vasfalak borították.A dohos szag Lejlát arra emlékeztette, mikor apukájával mentek be a "sarki turiba".Egy régi terep mintás nadrágot kapott ami nagy volt rá.
-Ülj le kincsem-mondta szélesre húzott mosollyal a szőke hajú nő.A kislányt vezetője ültette le a nővel szembe és teát öntött neki.
-Lejla ugye?-kérdezte a kontyos nő., mire a kislány bólintott.-Na mi van?-folytatta-elvitte a cica a nyelvedet?-nevetgéltek. A vörös hajú nő olyan "frekfencián" nevetett hogy az enyhe halláskárosodás szélén homlokunkat összeráncolva PIHENTÜNK.
-Köszöntünk az ETTAI területen! Itt fogsz majd lakni a több veled egykorú és idősebb gyerekkel.Reméljük hamar beilleszkedsz.
-Igen igen azzal a vörös hajú kislánnyal biztos jóban leszel!-mondta a dagi nőci fellelkesülve és belekortyolt a teába.
-Georgina viselkedjen!-mondta nyugodt hangon a vele szemben ülő nő.
-De hát AL'nime kancellár... most nézzen rá!Hát nem lennének tündériek?!-próbálkozott.
-Georgina!-üvöltötte el magát a morcos arcú férfi.
-Jól van..jól van na..
-Szóval miss Lejla ebben az intézményben sokat fog tanulni.Itt fog nővé válni.-mosolyodott el.Aztán folytatta-Mesélj nekünk valamit magadról!
Egy kis habozás után de a kislány megszólalt:
-A nevem Lejla!Forns-ban lakok-itt hatásszünet- laktam!-mondta egyre idegesebben-Utálom ezt az egészet!Haza akarok menni most! Utálom magukat! Azt se tudom hol vagyok!-az utolsó szavakat szinte üvöltötte amin még maga is meglepődött. Sosem csinált még ilyet...
-Hümm..ez érdekes.Mi nem bántunk. Majd találkozni fogsz a szüleiddel.-ezt a mondatot hallván mindenki meglepődött.
-Mi? Dehát..-csodálkozott a morcos arcú férfi.
-Kérem Frankes!-szolt közbe a kancellár.-Froumos kérem vezesse a szobájába!
-Indulunk-mondta kísérője, mire felsegítette a kislányt és elindultak kifelé az ajtón.
-Áj!-mondta Lejla -mikor látom őket? Mikor látom a szüleimet?
-Majd.-erre valaki hátulról megfogta a vállát és magával húzta.
